Az Isten szeretet

„Az Isten szeretet.” (1.János 4:8/b)
– számomra ez a legfontosabb mondat a Bibliában. Mert “a szeretet az élet” (Móra Ferenc), mindennek az oka és az értelme.

Milyen hát Isten, akit annyira szeretnénk megismerni, mégis sokszor érezzük távolinak, kiismerhetetlennek, sőt kiszámíthatatlannak? Holott Ő az alfa és az omega, a kezdet és a vég, az egyetlen bizonyosság, az egyetlen valóság. Maga a SZERETET.

„A szeretet hosszútűrő, kegyes. A szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.” – olvassuk az I. korinthusi levélben.

Ha Isten maga a szeretet, akkor ezek az Ő tulajdonságai is. Nagyon messze van Ő azoktól a riasztó képektől, melyeket az ember festett róla saját magától való félelmében.

Az imádságban közelébe kerülhetünk, és saját imáink által formál bennünket. Minél közelebb vagyunk Hozzá, annál inkább képessé válunk mi is szeretet-teremtményekké válni. Hiszen Ő a saját képmására teremtett minket, e képmást ki tudjuk szabadítani a rárakódott félelmekből az ima által.

„Szüntelenül imádkozzatok” (1Tessz 5,17). E kérés értünk hangzik el. Isten, aki maga a szeretet, nem kegyúrként várja a hozzá járulókat, az alattvalókat, az Őt dicsőítőket… A hálánk, a kéréseink, a fohászaink mind-mind bennünket szolgálnak. Ha jól használjuk ezt az ajándékot, örömtelivé tehetjük életünket.